Bizonyára gasztro blogger öngyilkosságnak minősül a fejlett gasztronómia világában csak átokként emlegetett Mc’Donalds-ról írni, de szerintem ez egy akkora jelenség, ami mellett ép ésszel nem lehet elmenni.
A Mc-i és a McCafé bizonyos értelemben ég és föld, másik nézőpontból pedig egykutya, elsőként a globális étteremlánc hamburger részlegét tekintem meg, aztán beülök egy KV-ra a Café-részre.
Mc’Donalds
Gyakorlatilag ez a legsikeresebb franchise, ahogyan ők írják: „Európa legnagyobb étteremlánca. Európa 39 országában, több mint 6700 étteremben naponta 12 millió vásárlót szolgálunk ki”, itt jött még egy olyan szófordulat, hogy „minőségi ételeinkkel” de ezt inkább kivettem, de erre még visszatérünk. Igazság szerint ez vállalati szempontból egy csoda, egy igazi siker történet, meghódították a világot és vele együtt az emberek tömegit. Sikerük titkát mindenki tudja: gyors kiszolgálás, finom és olcsó ételek (legalábbis külföldön), tiszta, barátságos étterem, vagyis egy tökéletesen működő franchise. Persze ők sem tökéletesek, Japánban fehérre mázolt arcú Mc’Donald figurával reklámozni merész mutatvány, talán be is jött volna, ha a napfelkelte országában nem a fehér lenne a halál színe és nem adnának annyit a hagyományokra.
Nem részletezem, hogyan néz ki egy éttermük, azt mindenki tudja, kiszolgálás a pultnál, stb. stb., csak pár érdekességet emelnék ki, amit vendégként tapasztaltam.
Egy jól elhelyezett étterem, ahol én is voltam, szinte mindig tele van, nehezen is találtam magamnak helyet. Az ételkínálat a mindenféle Mc-ibe járó vendég igényét kielégíti, van olcsó és drága menü, saláta, desszert és ezek mindenféle kombója, kínálatban még ásványvíz is található. Az ételek finomak, jól ki vannak találva, el is képzelem, ahogyan élelmiszermérnökök hada egy-két megtévedt szakáccsal kiegészülve egy hamburger fölé görnyednek és azon tanakodnak, melyik E betűsből nyomjunk még bele, hogy legközelebb is megvegyék, vagy, hogy 3X lassabban eméssze fel a penész mint az utcai sütödés termékét (ajánlott film: Super Size Me).
Ezek a termékek az én véleményem szerint nem gasztronómiai fogások, hanem élelmiszeripari csodák, és a Mc’Donalds nem étterem, hanem egy olyan közösségi tér ahol futószalagon adják ezeket az ételeket. A legrosszabb az egészben nem az, hogy mit tömünk magunkba, hanem az hogy ezek az éttermek valóban közösségi térré váltak, milyen városokban élünk mi? mit csinálnak a vezetőink és a magyar vendéglátósok?, ha a szabadidejüket a fiatalok a Mc-iben töltik, ahelyett hogy egy egészséges, friss ételeket forgalmazó helyi vendéglőbe ülnének be vagy ne adj isten sportolnának. A helyzet az, hogy ahol én élek (megyeszékhely!) az emberek beszélgetni a Mc-ibe járnak…
VendégSzemmel ezt tapasztalom nap mint nap és ez szerintem elkeserítő! Az agyonszállított, agyontartósított és agyonfeldolgozott ételekről nem is beszélve, amit a magyar gasztronómia egyre inkább átvesz, olyan mértékben, hogy a Szakács Szövetség szabályos Ellenállást hirdet, ez nekem úgy hangzik, mint amikor a Pápa elkeseredetten Szent Háborúba hív.
Az étteremlánc sokat dolgozik az imázsának javításán, a Mc’Donald Ház egy nagyon becsülendő kezdeményezés, de kevésbé tartom őszintének azt a törekvést ahogyan zöldrefesti magát a vállalat (ld. http://www.mcdonalds.hu/NewsAndEvents/press/PressRelease100111.aspx). Ezeknek a környezetbarát megoldásoknak általánosnak kellene lenniük, nemcsak a Mc-iben, hanem minden étteremben és hiába a takarékos konyhatechnológia, a zöld design, ameddig egy szeméthegy marad minden ebéd után az asztalon, addig nem vehető komolyan a szándék.
McCafé
Kicsit rövidebb leszek a tervezettnél, mert az előzőekben leírt kritikáim vonatkoznak a kávézó részlegre is. Az itt kapható sütemények szintén tervezőasztal mellett születnek, de a kávé, az kávé.
Rendszerint frissen őrölt, fenntartható termelésű fair trade kávét használnak, ami szerintem finom is.
Az én városomban csak itt lehet fair trade kv-t inni, ez szomorú, de igaz, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy a Mc
Café-n kívül hol gondolnak a laktóz érzékenyekre. A kiszolgálásnál kifejezetten pozitívum, hogy szépen díszítenek és nagyon kedvesek, ez az a plussz, ami nem kerül sokba és mégis annyit dob az egészen, másképpen ezt nevezhetném igényes kiszolgálásnak is.
Az általam meglátogatott Mc-i csáberejét növeli az ingyen wifi, a friss Metropol, a nyüzsgés, az hogy nyugodtan leülhetsz még akkor is, ha nem fogyasztasz, nem piszkál senki, hogy mit rendelsz és addig maradsz ameddig jólesik.
Amikor belépek a hálózat egyik éttermébe valódi kis csata zajlik bennem, az eszem azt szajkózza „vegyél valamit, finom, gyors és kényelmes”, miközben a szívem: „ne csináld, hiszen tudod, hogy van sokkal jobb megoldás!”
Salutor
