Corner Cafe - Dunaújváros
2011.03.17. 12:30
Címkék: étterem dunaújváros kávézó
Szólj hozzá!
Mc'Donalds & McCafé - Magyarország
2011.02.22. 15:22
Bizonyára gasztro blogger öngyilkosságnak minősül a fejlett gasztronómia világában csak átokként emlegetett Mc’Donalds-ról írni, de szerintem ez egy akkora jelenség, ami mellett ép ésszel nem lehet elmenni.
A Mc-i és a McCafé bizonyos értelemben ég és föld, másik nézőpontból pedig egykutya, elsőként a globális étteremlánc hamburger részlegét tekintem meg, aztán beülök egy KV-ra a Café-részre.
Mc’Donalds
Gyakorlatilag ez a legsikeresebb franchise, ahogyan ők írják: „Európa legnagyobb étteremlánca. Európa 39 országában, több mint 6700 étteremben naponta 12 millió vásárlót szolgálunk ki”, itt jött még egy olyan szófordulat, hogy „minőségi ételeinkkel” de ezt inkább kivettem, de erre még visszatérünk. Igazság szerint ez vállalati szempontból egy csoda, egy igazi siker történet, meghódították a világot és vele együtt az emberek tömegit. Sikerük titkát mindenki tudja: gyors kiszolgálás, finom és olcsó ételek (legalábbis külföldön), tiszta, barátságos étterem, vagyis egy tökéletesen működő franchise. Persze ők sem tökéletesek, Japánban fehérre mázolt arcú Mc’Donald figurával reklámozni merész mutatvány, talán be is jött volna, ha a napfelkelte országában nem a fehér lenne a halál színe és nem adnának annyit a hagyományokra.
Nem részletezem, hogyan néz ki egy éttermük, azt mindenki tudja, kiszolgálás a pultnál, stb. stb., csak pár érdekességet emelnék ki, amit vendégként tapasztaltam.
Egy jól elhelyezett étterem, ahol én is voltam, szinte mindig tele van, nehezen is találtam magamnak helyet. Az ételkínálat a mindenféle Mc-ibe járó vendég igényét kielégíti, van olcsó és drága menü, saláta, desszert és ezek mindenféle kombója, kínálatban még ásványvíz is található. Az ételek finomak, jól ki vannak találva, el is képzelem, ahogyan élelmiszermérnökök hada egy-két megtévedt szakáccsal kiegészülve egy hamburger fölé görnyednek és azon tanakodnak, melyik E betűsből nyomjunk még bele, hogy legközelebb is megvegyék, vagy, hogy 3X lassabban eméssze fel a penész mint az utcai sütödés termékét (ajánlott film: Super Size Me).
Ezek a termékek az én véleményem szerint nem gasztronómiai fogások, hanem élelmiszeripari csodák, és a Mc’Donalds nem étterem, hanem egy olyan közösségi tér ahol futószalagon adják ezeket az ételeket. A legrosszabb az egészben nem az, hogy mit tömünk magunkba, hanem az hogy ezek az éttermek valóban közösségi térré váltak, milyen városokban élünk mi? mit csinálnak a vezetőink és a magyar vendéglátósok?, ha a szabadidejüket a fiatalok a Mc-iben töltik, ahelyett hogy egy egészséges, friss ételeket forgalmazó helyi vendéglőbe ülnének be vagy ne adj isten sportolnának. A helyzet az, hogy ahol én élek (megyeszékhely!) az emberek beszélgetni a Mc-ibe járnak…
VendégSzemmel ezt tapasztalom nap mint nap és ez szerintem elkeserítő! Az agyonszállított, agyontartósított és agyonfeldolgozott ételekről nem is beszélve, amit a magyar gasztronómia egyre inkább átvesz, olyan mértékben, hogy a Szakács Szövetség szabályos Ellenállást hirdet, ez nekem úgy hangzik, mint amikor a Pápa elkeseredetten Szent Háborúba hív.
Az étteremlánc sokat dolgozik az imázsának javításán, a Mc’Donald Ház egy nagyon becsülendő kezdeményezés, de kevésbé tartom őszintének azt a törekvést ahogyan zöldrefesti magát a vállalat (ld. http://www.mcdonalds.hu/NewsAndEvents/press/PressRelease100111.aspx). Ezeknek a környezetbarát megoldásoknak általánosnak kellene lenniük, nemcsak a Mc-iben, hanem minden étteremben és hiába a takarékos konyhatechnológia, a zöld design, ameddig egy szeméthegy marad minden ebéd után az asztalon, addig nem vehető komolyan a szándék.
McCafé
Kicsit rövidebb leszek a tervezettnél, mert az előzőekben leírt kritikáim vonatkoznak a kávézó részlegre is. Az itt kapható sütemények szintén tervezőasztal mellett születnek, de a kávé, az kávé.
Rendszerint frissen őrölt, fenntartható termelésű fair trade kávét használnak, ami szerintem finom is.
Az én városomban csak itt lehet fair trade kv-t inni, ez szomorú, de igaz, és egy kezemen meg tudom számolni, hogy a McCafé-n kívül hol gondolnak a laktóz érzékenyekre. A kiszolgálásnál kifejezetten pozitívum, hogy szépen díszítenek és nagyon kedvesek, ez az a plussz, ami nem kerül sokba és mégis annyit dob az egészen, másképpen ezt nevezhetném igényes kiszolgálásnak is.
Az általam meglátogatott Mc-i csáberejét növeli az ingyen wifi, a friss Metropol, a nyüzsgés, az hogy nyugodtan leülhetsz még akkor is, ha nem fogyasztasz, nem piszkál senki, hogy mit rendelsz és addig maradsz ameddig jólesik.
Amikor belépek a hálózat egyik éttermébe valódi kis csata zajlik bennem, az eszem azt szajkózza „vegyél valamit, finom, gyors és kényelmes”, miközben a szívem: „ne csináld, hiszen tudod, hogy van sokkal jobb megoldás!”
Salutor
Címkék: zöld mcdonalds mccafé
Szólj hozzá!
Szent Korona Cukrászda - Soltvadkert
2010.12.27. 00:17
Szent Korona Cukrászda
Soltvadkert
Egy olyan hellyel kezdeném , ahová gyermekkorom óta rendszeresen járok, értsd évi 3-4 alkalommal, és a maga kategóriájában nekem a numero uno.
A Cukrászda Soltvadkert központjában található, a főút mellett. Amikor a Kiskunmajsai Termálba, vagy mostanában a rokonokhoz utaztunk, szinte mindig megálltunk itt egy fagyira, de nem csak mi, hanem rengeteg átutazó beilleszti mai napig a programjába a soltvadkerti cukrászdát, nyáron tele a parkoló, minden asztal foglalt, tömött sorokban állnak az emberek fagylaltra vagy süteményre várva, bizonyíték arra, hogy vidéken is lehet sikeres egy jó cukrászda, én úgy látom igazi sikertörténet.
A kínálatra senkinek nem lehet panasza, nagyon finom fagylaltdesszerteket kínál a hely, ezek viszik a prímát, a süteményekből is bő a választék, ezekről elmondható, hogy finomak, de néha hiányzik belőlük azaz extra, ami a fagyiban megvan. Ezenkívül persze még sok mindent kínálnak, Illi kávét, szendvicset, stb. Összességében szeretem a helyet és ha tehetem megállok egy fél órára, és így tettem ma is, tehát nézzük meg VendégSzemmel…
Belülről klasszikus cukrászda, régies, de gyönyörű stílus, nagyon kellemes hely, kényelmes és külön öröm hogy a kandallóban ropogott a tűz, de a képek ezt jobban bemutatják. A falakon történelmi térképek, versek, szózatok, ami passzol a helyhez és érdekes lehet a nézelődő számára, a pult és az asztalok sem túlzsúfoltam, tehát a belső térben nekem semmi gondom nem akadt (komolyabb körülnézés után kicsit átjött a szélsőjobboldali politika megbúvó jelenléte, pl. a napisajtó kínálatban, de ezt gyorsan felejtsük is el)!
Általában a pultos kiszolgálás megy és mi is azzal szoktunk élni, de most volt időnk leülni egy kávéra.
A felszolgáló hölgy és az egész személyzet szimpatikus, kedves volt, nem volt vele gondunk, a felszolgálás is gördülékenyen ment, egyébként a személyzet egyenruhája nekem tetszett, illett a helyhez, de mégsem volt túl csicsás, nem csináltak bohócot a dolgozókból, mint más történelmi kávézókban.
Kiszolgálás,felszolgálás? Mi a különbség? Egyszerű a történet, kiszolgálás a pultnál, felszolgálás az asztalnál, leegyszerűsítve ennyi.
Itt megjegyezném, hogy most kevesen voltak, de már volt alkalmam akkor leülni, amikor tele volt a hely, ekkor igen sokat kellett várakoznunk, sajnos vadászni kellett a pincérre, ez akkor egy kis bosszúságot okozott. De most, mint írtam nem volt ilyen gond.
Árlap (ételek-italok egy lapon), szépen kivitelezett, áttekinthető, érthető, és ami nagyon fontos, nem volt belejavítva, áthúzva, firkálva, egyszóval igényes volt.
Cappuccinot, hosszú kávét, pogit rendeltünk, és én még gondolkoztam milyen sütit kérjek.
A sütit a pultból kellett választanom és utána mondani a pincérnek. Ez kicsit fura volt, fel kellett állni, válogatni, de végülis ez jó! Ott volt előttem az összes, láttam milyen, nem ismeretlen fantázianevek sokaságát kellett olvasgatnom az árlapon (amelyet így nem kell állandóan az aktuális kínálathoz igazítani) és törni a fejem milyen az a Szilvásgombóc tortaszelet, amelyet aztán nem rendeltem meg, hanem maradtam a klasszikus Sacher tortánál.
Akkor haladjunk sorrendben:
Kávék az Illitől voltak, a cappuccino rendelésénél megkérdezték, hogy tejszínhabosat kérek-e, habár a cappuccino eredetileg espresso, forró tej és tejhab házasítása, és sosem raknak rá tejszínhabot a kérdést mégis pozitívumként értékelem, mert biztos azt kapok, amit kértem. Nem a szakmai szőrszálhasogatás a lényeg! Ha a vendég tejszínhabbal szereti, akkor igya úgy! És senkitől sem várható el, hogy egy, kávé szakértő legyen és kettő, úgy szeresse a kávé italokat, ahogyan azok a nagykönyvben megvannak írva, első a vendég és ez a lényeg! Na, én tejhabbal kértem J, de szórtak rá kakaóport, amit szintén nem szabad J, nekem nem volt vele bajom, inkább azért nem volt jó ötlet, mert nem díszített szépen. Összességében finom volt, jó volt és ez a lényeg.
Hosszúkávé, nem én ittam, de panaszt sem hallottam.
Vegyes pogácsák, teljesen oké.
A Sacher torta.
A sütemény nagyon finom volt és szépen tálalták (nemcsak letették elém egy tányéron azt jóvan), habár az egyik alma kicsit már barnult, de az ég szerelmére télen mit várunk?!? Nem volt gáz, de én nem tettem volna rá J A tányéron minden finom volt és jól összeillettek, kiemelném, hogy nem konzerv ananászt használtak, aminek nagyon örültem.
Visszaemlékezve, nagyon kellemes időtöltés volt és legközelebb is meg fogok itt állni, de akkor már egy jó fagyira :D
Salutor
Címkék: cukrászda torta fagyi sütemény soltvadkert sacher
2 komment
Miért is?
2010.12.26. 23:57
Miért kezdek ebbe bele? hogyan képzelem el? de egyébként, egyáltalán mit akarok én itt írogatni? na ez(ek) jó kérdés(ek)…
Talán kezdjük az elején…
Szinte mindenkinek van véleménye a különböző vendéglátó egységekről, főleg a rosszakról és utóbbiról a véleményünket szeretjük is hangoztatni, főleg ha azt hisszük értünk hozzá. Na már most, én nem ezt akarom, nem akarom megmondani a tutit, főleg hogy annyi az ismeretlen tényező hogy erre nem is bátorkodnék.
Egyszerűen csak azt szeretném itt összefoglalni, leírni, hogy mit éreztem, mi tetszett vagy éppen mi nem tetszett (remélem, erről kevesebbet írok) abban a bizonyos vendéglátó egységben, de itt meg kell állnunk egy mondatra, v-e-n-d-é-g-l-á-t-ó egység, tehát nem étterem, nem kávézó, nem kocsma, hanem minden olyan hely ahol engem, mint betérő fogyasztót vendégként kezelnek és étellel, itallal kínálnak. Azért írom ezt így, mert én minden ilyen üzletről szeretném veled (igen veled, aki ezt olvasod) megosztani az álláspontom kategorizálás nélkül. Meredeknek tűnhet ugyan, hogy egy kalap alá veszem a Michelin csillagra pályázó Nobu-t Lacibácsi sütödéjével, de én nem azt vizsgálom milyen a színvonal, milyen bő a választék, milyenek a bútorok és alapanyagok, hanem, hogy hogyan érzem magam, mit látok VendégSzemmel. Remélem sok jót látok majd, arra törekszem (saját érdekemben), hogy minél jobb és sikeresebb helyeket keressek fel, olyanokat ahol az emberek jól érzik magukat, nem panaszfórumot akarok, hanem élménybeszámolót!
Ha Te tudsz ilyen helyet, írd meg nekem, és ha tehetem felkeresem, vagy írd meg Te a beszámolót és olvasói levélként közzéteszem, persze nem ígérek semmit J, főként azért nem, mert lehet hogy ez az első és utolsó bejegyzésem, de lehet hogy egy éveken át tartó munkába kezdtem…
A Cél az, hogy ezt leírjam, kiírjam magamból és lehetőleg ebből tanuljak, tanuljunk, ha nem olvassa senki, akkor így jártam, nem gond, de ha mégis olvasod és netalántán még tetszik is, akkor kedves egészségedre! remélem jól szórakozol.
Ja, és utolsó sorban, magamról annyit, hogy semmit, én csak egy vendég vagyok a sok közül…
Salutor